Elkenődtem. Visszestem. Nem vagyok jól. Lelkileg.
Tudom csak rajtam múlik, de valamiért olyan 'lent' vagyok.
Úgy érzem minden olyan 'nehéz'.
Kétségbeestem.
Hogy mi lesz a jövőben.
De a nagyobb gond, önmagam.
A hétvégén sok olyan emberrel találkoztam, akik saját magam számára rávilágitottak, lehetnék sokkal vidámabb, boldogabb, nyitottabb személyiség. Hogy mindenen stresszelek és görcsölök. És nem tudok lazítani.
Annyira szeretnék megváltozni. Derűvel nézni előre nem ezzel a félelemmel.
Őszintén örülni a jó dolgoknak, a körülöttem lévők örömeinek, ahelyett hogy az én kevésbé jó dolgaim miatt bánkódjak, és arra irigykedjem ami másnak jó.
Remélem, hogy ez már egy jó irány, hogy rájöttem, mi az ami nem jó. És mi az amin változtatnom kell.
A mai görcsösségem csúnya helyzetet szült. Egy nagyon csúnya helyzetet okoztam, a bennem háborgó féltékenység miatt. Nem akarom részletezni, de valóban nagyon elborult az agyam. Hogyan kell ezeket a helyzeteket kezelni? Vagyis, hogyan kell nem belekerülni ezekbe a helyzetekbe?
Erre a válasz azt hiszem a változás. Változtatás.
A hogyanon még gondolkoznom kell.
De egy biztos, így ahogyan most vagyok, nem jó.
