Nem remekeltem a 'be positiv' új életérzéssel - az elmúlt napjaim és heteim sajnos nem voltak panaszmentesek....
Tudom, tudom, csak rajtam múlik - de elég kedvezőtlen szelek fújtak a munkahelyen is, megint a szerződéshosszabbítáés terén. A tevezett egy év helyett fél évet kaptam, és ezt a lejarat előtt kevesebb mint egy héttel tudtam meg. De aztán, már átgondoltam és úgy gondolom, jobb is így. Így nem menekülhetünk újabb egy évre a 'várunk és remélünk'-be Marcoval, maximum fél évre. Mert már sok volt ebből a távkapcsolatos felállásból. A búcsúzkodások a reptéren, a folymatos 'whats app'-ozás és távollét..
Picit rémísztő, hogy lehet hónapokig nem tudom mit fogok csinálni.. Tudom ismerem a helyzetet odakinn - a munkanélküliség elképesztő. De próbálok ötleteket gyűjteni, újrakezdtem a spanyoltanulást. Maximum vállalok pár óra baby sítterkedést, ha már egy 2-300 eurót összeszedek pont elég, hogy a néhai haza-repjegyemet és 1-2 ruhát ilyesmit fedezzek.. A lényeg hogy együtt leszünk.
A másik dolog, egy pár olyan kapcsolatom leépülése amiről azt gondoltam soha nem fognak leépülni.. De sajnos úgy tűnik tévedtem. Úgy érzem bizonyos emberek már abszolut "lemondtak rólam" mondván, hogy úgyis elköltözöm, és fürdök a saját boldogságomban. Én tartottam, próbáltam, nyomultam, hogy ne így legyen, de sajnos nincsen eredménye.
Kicsit tanácstalan vagyok mit kell ilyenkor tenni.. Elfogadni, nem törődni vele és menni tovább, mondván 'ilyen az élet' és 'a dolgok változnak'.
Vagy ragaszkodni és próbálni megbeszélni?
De mit várhatnék? Elmondhatnám, én hányszor nyitottam, ajánlottam, kerestem - és jóideje mindvégig zárt ajtókat találok. Válaszolatlan telefonhívások, üzenetek ésatöbbi. Ugyan milyen választ kaphatnék erre? A 'tudod, olyan sok a munka és tennivaló' elég kiábrándító magyarázat lenne.
Talán jobb ha elfogadom így ahogy van, azzal nyugtázva, én próbálkoztam, erősen - dehát..
Már megint nem sikeredtem éppen pozítívra ezzel a bejegyzéssel.. De, azt hiszem újabb felfedezésre tettem szert, ezek a dolgok az élethez tartoznak. Folyamatosan tapasztalunk érzünk és ezáltzal "élünk".
Amit lehet teenni, a rossz dolgokat szépen gyorsan megemésztjük, és abba az irányba figyelünk, ahol süt a nap. Azt értékeljük ami van és ami szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése